Kedves lelkes olvasóim!

Először is elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de most, hogy leadtam a szakdolgozatomat, igyekszem bepótolni a sok elmaradt posztot, és beszámolni mindenről, ami itt történt velem. Már a bőség zavarában azt sem tudom mivel kezdjem. Legyen a múzeumok éjszakája, mint a legfrissebb varsói élményem :)

Május 19-én volt Varsóban Múzeumok Éjszakája. Én csak onnan tudtam róla, hogy előző nap hívott egy barátnőm, de úgy tűnik valahogy erről aki élt és mozgott Varsóban, az tudta. És mindenki részt is vett rajta. Este 7-kor a belváros úgy megtelt emberrel, hogy alig lehetett végigmenni az utcán. Lehet, hogy ezeket a szituációkat csak ügyesen elkerültem Magyarországon, és azért nem vagyok ehhez hozzászokva, de itt egyre több ilyen tömegnyomoros élményem van, és mindig meglepődöm, hogy milyen jó szervezést igényelnek ezek a programok, ha ennyi embert mozgatnak meg vele. Na de a lényeg, hogy a varsói nemzeti múzeumot terveztük megnézni Tajanával, a horvát leányzóval, de nem viccelek, egy fél kilométeres sor biztosan kígyózott a bejárat előtt. Miután konstatáltuk, hogy tényleg oda vár ez a rengeteg ember, úgy döntöttünk, hogy inkább valahol máshol próbálunk szerencsét. Így jutottunk el végül a Centrumban lévő Muzeum Techniki-be, ahol bár a bejárat előtt nem volt sor, bent annál többen voltak. Egy kijelölt csapáson mentünk végig, szigorúan libasorban. Ha egyszer kiléptünk a libasorból, már nem volt hely, ahová visszaléphettünk volna... Így néztük végig hát az egész múzeumot, ami alapvetően különböző technikai eszközök fejlődését mutatja be. Sok érdekességet láttunk, Tajanat legjobban egy Csehszlovák mosógép nyűgözte le, amin horvátul voltak a feliratok. Viszont a legtöbb dologra méltatlankodva csodálkoztunk rá, hogy ugyan hogy kerülnek ezek egy múzeumba, hiszen ezt mi még otthon a mai napig használjuk, illetve milyen modernnek számítottak, amikor kicsik voltunk. (telefon, számítógép, ilyesmik

Ez a kép a Muzeum Techniki-ben készült, de azt hiszem mire sikerült egy éleset csinálni úgy, hogy senki ne sétáljon bele, már elcsúszott az ujjam a kis lengyel zászlótól. Mindig is oda voltam a földgömbökért :)

A múzeumból kilépve elkönyveltük, hogy na, ez is megvolt, akkor most már maradjunk szabadtéren, hátha ott nem akarnak félpercenként fellökni. Utunkat a Łazienki park felé vettük, ahol a Deep Forest adott egy két órás koncertet. (http://www.youtube.com/watch?v=sICf0XtTokk ezt biztosan ismeritek tőlük, többek között természetesen ezt is előadták) Erről a parkról tudni kell, hogy óóóóriási. És tele volt. Ami viszont számomra furcsa volt, hogy mindenki egyenesen állt és nézett előre. Semmi tánc, mozgás, éneklés, ilyesmi.
Tajana kollégiuma nagyjából a park sarkán van, úgyhogy a koncert előtt fölugrottunk egy plédért, és némi nasiért, aztán a parkban kerestünk egy fél plédnyi helyet (nem volt egyszerű), és lehuppantunk piknikezni. Már egy ideje üldögéltünk ott, mikor megjelent egy olasz srác, akit Tajana ismert, és a társaságában három szerb. Először kicsit húztuk a szánkat, na ne már, hogy idejönnek tök ismeretlenül és el akarják venni a kis plédünket, de aztán lássatok csodát, olyan jól szórakoztunk, hogy még a koncert vége után is sokáig beszélgettünk. Tajana azért örült nekik, mert habár mindannyian a saját nyelvüket beszélték, mégis tökéletesen értették egymást, én pedig azért örültem, mert a három szerb közül az egyik magyar is volt. Úgyhogy angolul, horvátul, szerbül és magyarul folyt a beszélgetés, és mindenki nagyon élvezte. :)

Összességében azt kell megállapítanom a varsói múzeumok éjszakájáról, hogy egy jól előkészített és megfelelően promózott esemény volt, az összes múzeum nyitva volt, de azokon kívül is számtalan program és koncert várta azokat, akik épp jó időben voltak jó helyen. Kiadtak egy vaskos programfüzetet is, amelyhez szintén bárhol hozzá lehetett jutni, és amiben a lengyelen kívül angol nyelven is le volt írva minden. A budapestihez képest sokkal nagyobb, ja, és nem utolsó sorban ingyenes volt.

Nemsokára újra jelentkezem, addig is árivedercsi! :)