Hosszú napom volt ma. Reggel suli, aztán egy lengyel, ahol a tanár 20 percet szánt a töltőtoll és a golyóstoll közti különbség kivesézésére. Mindenkit végigkérdezett, hogy az ő országában mivel kezdenek írni a nebulók az általános iskolákban, meg hasonlók. Aztán megpróbáltuk befizetni az internet számlánkat, amit az upc a saját honlapján tárol egy pdf-ben. Nem, nem küldi ki a csekket. Á, sebaj, majd a postán kérünk egy ilyen formanyomtatványt és azt kitöltjük. Hehe, mi kis naívak... Hát persze, hogy nem volt még csak hasonló formanyomtatvány sem! Ja igen, és a posta is zárva volt. Így aztán kislattyogtunk a kampusz elé, azon gondolkodva, hogy akkor most mi is legyen, amikor is a semmiből ott termett a mentorunk. :) (Annyira szeretem az ilyeneket) Elsírtuk neki bánatunkat, amit ő öt perc alatt megoldott. Ugyanis ezt a pdf-et kinyomtatva el lehet vinni a postára, és ez ugyanolyan, mintha kitöltöttünk volna egyet. A lakásunktól pedig nagyjából két percnyi sétára van a posta, úgyhogy holnap reggel első dolgunk lesz.
Aztán elmentem vonatjegyet venni. Húsz percet álltam sorba, vagy talán még egy kicsivel többet is. Élmény volt... De a néni, akitől a jegyet vettem, szerencsére nagyon barátságos volt, és többé-kevésbé tudott is angolul. Lejegyzetelte, hogy melyik napra, hova, hány órai indulással szeretném a jegyet, és utána még vagy háromszor összenézte, hogy biztos jót ad-e. Pirospont Varsónak ;)
Ezek után, és talán az időjárás miatt is, elég fáradtnak éreztem magam, úgyhogy elsétáltunk egy coffeeheaven-be, és vettünk egy tejeskávét. Alig vártam, hogy végre kihűljön egy kicsit, és megihassam. Ekkor már viszont sietnünk kellett, mert mindössze 3 percünk maradt, hogy visszaérjünk az egyetemi kampusz főbejáratához, ahonnan a múzeumlátogatás indult. Úgyhogy felszálltunk egy buszra. [megjegyzés: ~6 buszból egyetlen egy volt, ami nem vitt volna vissza az egyetemre, szerintetek melyik jött először? :) ] Heringparti volt a buszon, én meg vágyakozva néztem a kávémat, de nem mertem a számhoz emelni, mert féltem, hogy kilöttyen azon a pici lyukon. Aztán megérkeztünk. Közvetlenül a buszvezető kabinja mellett álltam, előttem mindenki le akart szállni, de az a nagy hátizsákos, rendkívül türelmetlen ürge, aki az a busz jobb oldalán az első ülésen ült, úgy érezte, hogy neki gyorsabban kell leszállnia, mint nekem, és hirtelen fordult egyet, a kávém pedig a busz padlóján kötött ki.
Tudom, csak egy kávé, de amekkora csalódást abban a pillanatban éreztem...
Tehát így érkeztem meg a Chopin múzeum túra találkozó helyére. Ilyen modern múzeumot azt hiszem még sosem láttam. Nagyon ötletes, és majdnem tökéletesen kivitelezett. Azért csak majdnem, mert az egyik legpoénosabb dolog nem működött.
Szóval a belépőjegyünk egy síbérlethez hasonló rfid kártya volt, és mindent ezzel tudtunk működésbe hozni. Minden érintőképernyő volt, de talán ez a legkevésbé új az egészben. Volt olyan, hogy egy asztalon lévő könyvre fölülről rávetítették a zenelejátszó programot (szintén kézzel lehetett irányítani), és minden darabról információk, képek, eredeti kottarészletek jelentek meg. A kiállított eredeti leveleket, amik ugye lengyelül voltak, a kártya becsippantása után angolul felolvasta. Mindehhez persze elég jó minőségű sennheiser fejhallgatók voltak. Gondolom ez nem nagy meglepetés, de voltak kis kerek boxok is, benne egy székkel, és egy érintőképernyővel, ahol kedvemre hallgathattam Chopin műveket. És a személyes kedvencem: fiókok egymás mellett, bennük kották, a fiókok tetején helyes kis hangszórók, és ahogy kihúztam egy fiókot, a benne lévő kottát kezdte játszani a fiók fölötti egy-két hangszóró, és arra az asztallapra, amelyen a hangszórók álltak, egy a plafonon lévő projektor kedvesen animálva kivetítette a kottát.
Szóval remek múzeum, csak ajánlani tudom, ha netán erre járnátok :)
Érdekesség: az összes varsói múzeum a hét egyik napján ingyenesen látogatható. A rising museum vasárnap volt ingyenes, ez keddenként. Szóval változó, hogy melyik melyik napon, de valamelyiken biztos. Mostantól vadászni fogom az ingyenes napokat :)
Üdvözlet a havas-vizes-latyakos Varsóból!
