Igen, igen tudom, rég nem jelentkeztem. Legalábbis itt nem. Mert egyébként akivel lehetett, próbáltam tartani a kapcsolatot. De mivel mindannyian nagyon hiányoltátok, most írok ide is. :)
Az elmúlt pár hét leginkább az egyetemről szólt, próbáltam úgy kialakítani az órarendemet, hogy legyenek is érdekes óráim, biztosan meglegyen az a bizonyos 15 kredit (amit ugye teljesíteni kell, különben visszafizettetik velem az egész ösztöndíjat), viszont maradjon időm egyéb dolgokra is. Azt hiszem, ez többnyire sikerült is. Négy tárgyam van, ebből három szakmába vágó és egy lengyel nyelv.
Á igen, ha már a lengyelnél tartunk :D (most jön a fekete leves)
Bevallom töredelmesen, nem voltam túl lelkes ezt a lengyel tanulást illetően. Az egész nyelv bonyolultnak és kiismerhetetlennek tűnik, mássalhangzókat halmoznak a szavaikban, amiket rettentő nehéz kimondani. Ez persze tényleg így van, de most már mégsem tűnik olyan szörnyűnek, amilyennek az elején hittem. Jelen pillanatban négyszer másfél óra lengyelen vagyunk túl, és én most tartok ott, hogy kezd érdekelni az egész. Talán mert kezdem érteni, kezdem felfedezni az összefüggéseket. Azért azt hozzá kell tennem, hogy mindezt csendes magányomban, illetve kedves google barátom társaságában teszem, mert a tanárunk maga a megtestesült katasztrófa. Szerencsétlen se angolul nem tud, se tanítani. A legelső órán a zöngétlenedésről beszélt nekünk, holott még azt sem tudtuk, mi a kérem és a köszönöm. Jó, igen, felnőttek vagyunk és lehet nekünk nyelvtant magyarázni, de talán nem ennyire az elején... És a másik, ami engem tényleg kiborított, hogy nem képes megjegyezni a neveinket, és mi sem tudjuk egymásét. Engem ez zavar. Ebből a ~16 emberből lehetne egy remek kis csapat, akik együtt dolgoznak, ehelyett tizenhat individuum van a teremben óráról órára. Pedig habár én sose tanultam pedagógiát, mégis gondolkodás nélkül tudnék mondani legalább három csapatépítős névtanulós játékot. Szánalmas... Na mindegy, azért mi elhatároztuk, hogy ha nem az óra keretein belül, akkor azon kívül fogunk csapatot építeni :D
Ebben hál'istennek nagy segítségünkre van a facebook. Igen, alapvetően én is utálom, de most nagyon is jól jön. Itt megtalálunk majdnem mindenkit, tudhatjuk, hogy ki honnan származik, mit tanul, egyszerű kapcsolatba lépni velük, és mellesleg az összes programról is értesülhetünk.
Mint már említettem, van nekünk egy nagyon jó fej mentorunk, aki rendkívül nagy segítségünkre van/volt. Őt az egyetem mentorprogramja révén nyertük, és ugyanez az ESN-nek (Erasmus Student Network) hívott mentorprogram szervez nekünk mindenféle kultúrális és szórakoztató programot, amikre szabadon elmehetünk.
Eddig sajnos a förtelmes időjárás miatt nem sok ilyenre tudtunk elmenni, de ha minden igaz, vasárnap meglátogatjuk a Warsaw Rising Museumot.
Egyébként kezdem megszokni az ittlétet, a közlekedést, azt, hogy zlotyiban vannak az árak, és azt, hogy angolul kell beszélnem :)
Anyutól kaptam ma egy bajai képeslapot, és nagyon örültem neki, úgyhogy ha van fölösleges 235 forintotok, akkor küldjetek nekem Ti is! :) [Cím privátban]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése